Aki valaha találkozott örménnyel vagy ismert örmény embert, bizonyára hallott az örmény népirtásról, a törökök által legyilkolt szülőkről és nagyszülőkről.

Miatt 1915-ben az örmény népirtás elől Görögországba menekült, a mostani Örményország területére pedig csak 1931-ben tért vissza feleségével, Esterrel.
Nagyanyám anyja, Zaruhi Kharpertből származott. A család az nem csak az Oszmán birodalomban, de az európai piacon is híres selyem-szövet gyár tulajdonosa volt. Családi vállalkozásuknak a népirtás vetett véget. A törökök Zaruh apját és nagybátyjait a lány szeme láttára ölték meg, majd elvették vagyonukat és házaikat. Mivel Zaruhi nagyon szép lány volt, nagyanyja sárral kente be és szakadt, mocskos ruhákba öltöztette, hogy a felajzott törökök még véletlenül se vessenek szemet rá.
Zaruhi előbb egy amerikai árvaházba került, majd Beirutba. A karini (Erzurum) Vahanhoz ment feleségül és 1947-ben jött vissza Örményországba. Karára az „örmény" szót tetoválták, hogy később ne felejtse el gyökereit – valahogy így karcolódott belénk, az utódok szívébe is az ősök fájdalma.
A több, mint másfél millió örmény tömeges kiirtása meghaladta az emberi képzeletet.
Szégyenletes, ahogy nemzetközi közösség politikai és gazdasági érdei meghaladták az erkölcsöket, és nem elítélték el Törökországot az örmény népirtás elkövetéséért, amivel a későbbiekben megakadályozhatták volna a hasonló, emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket.
A nemzetközi közösség „sok beszéd-kevés tett"-szerű hozzáállásának következményeként történtek meg más népirtások, folytatódott az antiszemitizus és a keresztány-üldőzés Közel-Keleten és a világ sok más részén. Ennek ellenére, az örmények és a zsidók is, rendítehetetlen akaraterejüknek köszönhetően élnek, alkotnak és terveznek a jövőre vonatkozóan is. Minden év április 24-én, az örmény népirtás emléknapján a felmenőimre gondolva ezt a tettrekészséget érzem
A zsidó néphez hasonlóan – amelynek nehéz és szenvedéssel teli utat kellett megtennie, hogy elérje a szülőföldet – az örmény népnek is ki kell tartania, ameddig őjra hazára talál. Ez az az érzés, amelyet szerte a nagyvilágban élő összes örmény örökölt és magában hordoz – ez az én álmom is.

Dr. Vahan Dilanyan a régionális biztonság és konfliktuskezelés elismert szakértője. A Politikai Fejlesztési Kutatóintézet igazgatója. Cikkeit több szakmai lapb illetve a média jelentette meg.